Az elhangzott ünnepi beszéd felhívta a figyelmet a magyar kultúra ismeretének, ápolásának, átörökítésének fontosságára, nélkülözhetetlenségére, hisz a kulturális hagyományaink és értékeink adnak igazolást fennmaradásunkhoz. Kodály Zoltánt idézve, „ A földműves nép közt fennmaradt dalok java, valamikor az egész magyarság tulajdona volt… ez az a közösség, ahol egy érzésben találkozhat az egyszerű pásztor, a nemzet bármely nagyjával, ahol mind a kettő csak ember, és annyit ér, amennyire ember.”
Fontos, hogy elődeink példáiból tanulva, a reformkorra jellemző tenni akarással uralkodjék el a nemzeten a cselekvési vágy az alkotásra, hogy a kultúrának új csarnokai nyílhassanak meg. Kultúránk egyik alap pillérje az anyanyelvünk, amelynek nélkülözhetetlen szerep jut az életünkben. Az ünnepi beszédet műsor követte, amelyben  a magyar nyelv kialakulása, fejlődése volt nyomon követhető. Az előadásban  Bánszegi Bíborka, Nemes Hedvig, Weilandics Edina és Weilandics Vivien vett részt.
Szeretnénk hagyományt teremteni a Magyar Kultúra Napjára való megemlékezésre, célunk, hogy ez a nap igazi ünnep legyen, hisz ezzel  népünket, nemzetünket, jövőnket szolgáljuk.
Zséfár Csilla